az eddigi legszebb példány

nem hittem a szememnek, de itthon tudok szép piskótát sütni!!!:)))Az "öreglány" mégis tud valamit - igaz, hogy az ajtaja lóg, a tekerő gomb fordítottan működik, és mint már korábban írtam, jó hangos, illetve ömlik belőle a gázszag - és a hétvégén tökéletes lett a tészta. A fondantot  - Kricky receptje szerint - margarin helyett pálmazsírral készítettem (pálmavajat nem találtam). Nagyon jó lett az állaga, nem lett kő kemény, nem tört és nem is ragadt. Nagynéném és nagymamám szülinapjára készült, mintaképp a Happy Birthday első sorát próbáltam kottaformába önteni. A fotó sajnos elég halovány lett...

hát ez ez nem jött össze...

..és mégis:)))
Anyu sütőjében elkészült az eddigi legrosszabb piskóta. Miután hozzászoktam a sajátom rémes hangjához, úgy gondoltam, hogy a másiknak is süvítenie kell, ha már 8-as fokozaton megy. Egész másképp "hangzik", ugyanis 8-ason is épp csak duruzsol a mocsok, én meg próbáltam még azon is felül tekerni. (ez ám a kész átverés...) Nos, ennek eredményeképp 5 perc alatt szénné égett a külseje, belül meg természetesen folyt. Levettem a hőfokot, hogy ha már ég, legalább büdös ne legyen a lakásban, és a belsejét így sikerült viszonylag szépre megsütni. A brikett színű kérget levágtam és lett belőle katicabogár forma:)) Végül is ez volt a cél. A fondant sem sikerült, valamiért tört is meg ragadt is... De elkészült a kis hétpettyes, és el is fogyott!!! Fényképpel most nem dicsekszem...
.

hogy is kezdődött?

Immáron 6 éve, hogy ugyanebben a helyzetben voltam, mint most. Annyi kis különbséggel, hogy 2 hete a második gyermekem született meg, így még egyelőre mindannyian  ismerkedünk a új helyzettel.
Zalán fiamnak van még egy éve az oviból, apának új munkahelye lesz, én meg elszántan gyártom a tortákat, hol szülinapra, hol meg csak úgy gyakorlásképp. Eltökélt szándékom, hogy komolyabban foglalkozzam a témával, nehogy abba a régi hibába essek, hogy a gyermeken kívüli tevékenységem a lakás napi rendszerességű takarításában merül ki. Meglátjuk meddig  tart a lelkesedés...

Egy kedves ismerősöm (szerintem mondhatjuk, hogy mostanra már barátnőkké váltunk) adott egy kiválóan használható tortabevontót, nevezetesen a sokak körében már ismert fondantot. Annyira megtetszett, hogy azonnal nekiestem az első teszt-tortának, és be is faltuk egy szép csütörtöki estén vacsi után. Ahhoz képest, hogy prototípus volt, egész jól sikerült, így nem ment el a kedvem azonnal az egésztől. Isteni csokikrémmel töltöttem.
A következő a munkahelyemre készült, még kissé kezdetleges, gyermeteg formákkal, de az íze nagyon tuti lett. Belül szintén csoki, kívül szép:)
Aztán Zalán szülinapja csapó 1, 2, és végül 3. Jaa, a 2 számú családi ünnepre nem én készítettem, de szeritem csináltam volna olyan szépet:) Az elsőre pedig apa is segített, éjfélkor fejeztük be...
Mivel nagyon vacak a gázsütőnk, holnap bekuncsorogom magam anyu konyhájába és kipróbálom, hogy milyen lesz a piskóta, ha egy normálisan csukható sütőben próbálom. Ugyanis eddig az a tendencia itthon, hogy az egyik jól sikerül, a másik nem. Így volt már többször, hogy kétszer kellett nekilátni, hogy szép magas torta kerekedjen belőle. Az egyik összeesett, a másiknak a közepe kifolyt ki a tészta hűtésekor, szóval muszáj tesztelnem, hogy a recept a hibás, vagy a sütőm... a beszámolóval folytatom...

                                         Villám teszt torta

                                          bye-bye Vista

                                         Ovis bulira készült, senki sem tudta letagadni, hogy evett belőle...:)))